Mitológiai lények

Minótaurus 

A mítosz szerint mielőtt Minósz királlyá lett volna, jelet kért Poszeidóntól, hogy vajon ő vagy fivére lesz-e az uralkodó. Poszeidón Minósznak jósolta a királyságot és ennek jeléül egy fehér bikát küldött, amelyet Minósznak fel kellett volna áldoznia a jóslat beteljesülésekor. Minószt azonban elbűvölte a tengerből előbukkant fehér bika szépsége, nem ezt áldozta fel, hanem egy másik bikát, remélve, hogy Poszeidón nem veszi észre a cserét.
Poszeidón haragjában őrületet küldött Minósz feleségére, Pasziphaéra, így az asszony szerelmes lett a bikába. Az ezermester Daidalosz segítségével Pasziphaé megtalálta módját, hogyan egyesüljön a bikával, és ennek a násznak az eredménye lett Minótaurosz. Minótaurosznak emberteste volt, bikafejjel és farokkal. Amíg gyermek volt, Pasziphaé dajkálta, de később már nem tudta kezelni vérengző sarját.
Miután Minósz tanácsot kért a delphoi jósdától, knósszoszi palotájában egy óriási labirintust építtetett Daidalosszal, és ott helyezte el a Minótauroszt.

Romolus és Rémus

Romulus és Remus (kiejtés: Romulusz és Remusz) az egyik mitikus történet szerint Róma városának alapítói, Rhea Silvia hercegnő és Mars, a háború istenének ikerfiai. A legenda, valamint Plutarkhosz és Livius szerint is Romulus volt Róma első királya. (Ismert egy másik legenda is, mely szerint Aeneas alapította Rómát.)
Romulus egy vita során – amely arról folyt, hogy melyiküket támogatják az istenek abban, hogy megalapítsa a várost és a nevét adja neki – megölte Remust. Egy másik verzió szerint egy katona ölte meg a város építése felett gúnyolódó Remust. A harmadik monda szerint Romulus azt mondta a katonáinak, hogy aki lebecsüli a falukat azt akasszák fel. Remus egyszer csak azt mondta, hogy ez a kicsinyke fal védene meg minket az ellenségtől? Így Remust, Romulus testvérét kivégezték. Romulus lett így Róma első királya.

Rémus halála

Amulius halálával Alba Longa városa felajánlotta Romulusnak és Remusnak, hogy közösen uralkodjanak a városban, de az ikrek visszautasították, hogy már nagyapjuk életében elkezdjenek uralkodni a városban. Ezért miután helyreállították nagyapjuk, Numitor uralmát Alba Longában, mindketten elhagyták a várost, hogy megalapítsák saját városukat a Palatinus dombon. Azonban még Alba Longa elhagyása előtt csatlakozhattak hozzájuk menekülők, szökött rabszolgák és mindenki más, aki még egy esélyt akart kapni az újrakezdésre az életben.
Miután az ikrek megérkeztek a Palatinus dombhoz, azon vitatkoztak, hol legyen az új város pontos helye. Romulus a Palatinus domb mellett tette le a voksát, Remus pedig a stratégiailag jobb helyen lévő, könnyen megerősíthető Aventinus dombon akarta megépíteni a várost. A vita lezárásaként abban állapodtak meg, hogy a jósokra és az isteni akaratra bízzák a döntést. Mindketten leültek a földre, és Plutarkhosz szerint Remus hat keselyűt látott, míg Romulus tizenkettőt. (A keselyűket Romulus és Remus mondabeli apjának, Mars istennek szentelt állatoknak tekintték.)[1]
Remust feldühítette, hogy az istenek akarata Romulus győzelmét hozta. Amikor Romulus elkezdte ásni az árkot, ami az új várost határolta, Remus kigúnyolta és akadályozta a munkát, majd végül át is ugrotta az árkot, ami rossz ómen volt, hiszen azt jelentette, hogy a város erődítéseit könnyen át lehet majd törni. Erre válaszul Romulus ott helyben megölte Remust. Az ezt követő harcokban Faustulust is megölték – ő volt az a pásztor, aki csecsemőkorukban megtalálta az ikreket. Romulus eltemette Remust és Faustulust, majd folytatta a város építését. Saját magáról nevezte el a várost, és ő lett a város első királya.
Egy másik verzió szerint Romulus megegyezett testvérével, hogy az istenek döntenek arról, hogy melyikük legyen a város ura. A madarak reptéből megállapították, hogy a hatalmat Romulus kapja. Békében bele is nyugodtak az istenek szándékába. A városfalak építésekor Romulus felhatalmazta egyik katonáját, Celert, hogy aki becsméreli az akkor még igen alacsony falakat, azt rögtön ölje meg. Remus erről a parancsról nem tudott és gúnyos szavakkal illette a falacskát, erre a katona ásójával azon nyomban megölte.
Ez a monda egy igen régi görög legendára hasonlít, ahol Kalüdón királya, Oineusz ütötte agyon fiát, Toxeuszt, amiért átugrotta a várárkot

Amazonok

"A görög harcosok, miután legyőzték az amazonokat a Ferdomenta folyónál, foglyaikkal együtt három hajón elindultak hazájukba, de az amazonok a tengeren lemészárolták legyőzőiket, s mivel a harcos asszonyok nem ismerték a tengrhajózás művészetét, ezért a hajókat nem kormányozta senki, s a szelek és az áramlatok pedig kivetették a Meotisz-tenger partjaira..." (az Ukrán Tudományos Akadémia kutatásai alapján)

Danaidák - "Minden vétekért bűnhődünk"
Táncdráma az ősi görög mitológiából, amely két királyfivér hatalomért folytatott tragikus csatáját mutatja be. Danaosznak 50 lánya, Aigisztosznak 50 fia van. Aigisztosz a fiatalok kényszereházassága révén kívánja egyesíteni a királyságot, Danaosz azonban lányaival a nászéjszakáján megöleti a fiúkat. Bűntetésként a túlvilágon korsóikkal egy lyukas hordót kell a Danaidáknak örökkön-örökké töltögetniük. Főbűnösként az apák a hordó-kútba kerülnek, az egyetlen tisztán maradó párt, diadalív örökíti meg Argosz városában.